Gondolkodtam... sok mindenen... annyi minden kavarog most a fejemben. Nem is tudom leírni mindet...
Ami a leginkább aggaszt, az az, amiről Flippynek beszéltem tegnap. Depresszió... mintha kezdene visszatérni... de én nem akarok depressziós lenni, az istenit! Tudom, a legutóbb is milyen szar volt... ezt is elmeséltem neki... Ahogy azt is, hogy most már élni akarok, mert nem akarom Őt, Flippy-t magára hagyni...
Különben sem érdekel... mármint... a saját problémáim. Menjenek azok a francba... elég arra gondolnom, hogy a kedvesemnek sokkal nehezebb, és már szarok is a saját gondjaimra... Flippynek rosszabb, pontosan tudom, mekkora most rajta a nyomás... a vizsgák, meg a többi... nem írom le, mire gondolok, ez az Ő dolga, nem adom ki az ilyen információkat csak úgy... egy dolog, hogy nekem elmondta, de nem adom tovább. Előbb vágom le az ujjam...
Mit tehetnék...?
Erősnek kell lennem. Érte. Kettőnkért. Én nagyon szeretem őt, és a legszívesebben levenném ennek a tehernek a súlyát a válláról, hogy helyette cipeljem. Bárcsak így tehetnék.
Az vigasztal, hogy nem vagyok alkalmatlan arra, hogy megvédjem... azt mondta, hogy csak hallgassam meg, amikor erre van szüksége. És meghallgatom... tudja, hogy akár az éjszaka közepén is felzargathat.
Már az sem érdekel, ami miatt reggel teljesen ki voltam borulva. Szarok az egészre... nincs más vágyam, mint hogy Flippy-t boldognak lássam, és... inkább most félreteszem a saját problémáim... ráérnek azok...
Nem tudom, mit írhatnék még... szeretem Őt... jól esik, hogy viszontszeret... hatalmas ajándék, hogy ez így van, hogy a párja lehetek.
I must be strong. I want to be strong. Only for Her.
I love you, you know.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése