Élek még ^^""

Bár az tény, hogy baromi rég nem írtam ide. >< Mindegy... úgy érzem, egy lelkileg elég nehéz időszakon estem át, ami elég mély nyomokat/sebeket hagyott bennem... de ettől is csak erősebb leszek, úgyhogy nem siránkozom.

Egy kicsit furán érzem magam. Mintha nem egészen ugyanaz a Doktor lennék, mint a nyár végén... pedig valójában a személyiségem nem változott meg. Alapjaiban nem... azt hiszem, talán csak komolyabb lettem egy kicsit. Pedig sose akartam felnőni.

De ha meg szeretném védeni Őt, akkor nem lehetek ennyire gyerekes. Valójában nem bánom, hogy ez így lesz, úgy érzem igen csak ideje már megerősödnöm.

Na de mindegy! Csak távol kell tartanom magam olyan dolgoktól, amiktől bekattanok. :D

A Pestispatkány megint eluralkodott rajtam (értsd, rákattantam Emilie Autumn zenéjére, újfent). Erre kiderült, hogy Emilie tavasszal koncertezik Budapesten. Meg az is, hogy nem mehetek. Anyám nem enged... Komolyan, mintha még gyerek lennék. -.-" Pedig elvittem volna a Mestert is, megmutatni, hogy mi hozza lázba a Pestispatkányokat! És beöltöztettem volna Lolitának. X3 No persze, csak ha beleegyezne, akkor.

Mindegy, legfeljebb, ha nagyon nem megy, akkor meghívom a Mestert, és Pestispatkányos hétvégét tartunk! Vagy csak hülyülőset. :)

Valamint ~ nagyon fura, de Koschei lassan kezd megfertőzni a Happy Tree Friends-el. Egyre kíváncsibb leszek rá, főleg Flippy miatt, aki az én Kisfarkasom kedvence, és annyit regélt már róla, hogy felkeltette az érdeklődésem.  ^^'

Azt hiszem, most újra belelendülésnek elég lesz ennyi... hja meg! Alig várom, hogy nekieshessek a dögcéduláknak Kossy Flippy-plüsséhez, hogy a legszívesebben most azonnal elkezdeném! X3

I am so sorry.

Régóta nem írtam már ide, de most muszáj... viszont nem ez a lényeg...

Az a lényeg, hogy nagyon, őszintén sajnálom, Koschei. Nem akarlak most zaklatni ezzel, de van egy olyan sejtésem, hogy ezt itt talán elolvasod...

Nem akarlak rákényszeríteni arra, hogy mindig velem foglalkozz... mindezt személyesen akartam elmondani neked, de jobb híján most megteszem itt. Sajnálom, hogy így alakult, hogy így érezted. Semmit sem akarok erőltetni... se a szerepet, se azt, hogy velem beszélj, ha épp nincs hozzá kedved. Ha valamire nemet mondasz, tudomásul veszem. Ha azt mondod, ma nem jössz fel inkább, mert tanulnod kell, megértem. Van róla elképzelésem, milyen nehéz lehet az egyetem...
Tegnap, őszintén szólva, félreértettem, amikor azt mondtad, ,,felőlem". Nem, dehogy akarlak téged hibáztatni... Jobban kellett volna figyelnem. Bár egy ponton neked is, de hagyjuk... ha emlékszel, megjegyeztem, hogy ,,hacsak neked nincs más terved"... Úgy értettem, ha nem akarod. Én is fogalmazhattam volna egyenesebben. Valószínű, legalábbis szerintem, hogy most mindketten félreértettük a másikat. Javíts ki, ha tévedek...

A lényeg az, hogy én nem akarom korlátozni a személyes szabadságodat. Emlékszel, ezt már egyszer említettem. Oda mész, ahová szeretnél, akkor, amikor szeretnél, azzal a barátoddal/barátaiddal, akivel szeretnél. Ugyanez vonatkozik más dolgokra is, tanulásra, épp mihez van, vagy mihez nincs kedved... Nem akarlak korlátozni! Mindössze egyetlen egy kérésem volt és van feléd e téren, szerintem erre is emlékszel. Csak szólj, hogy ne aggódjam halálra magam, ennyi. A hétvégén is beszéltünk erről, hogy nyáron majd hosszabb ideig nem leszel. Emlékszel, mit mondtam... azt, hogy rendben, és hogy kibírom, és még meg is köszöntem, hogy szóltál. Méghozzá eléggé időben.

Azt is felfogtam, hogy önző voltam... igazad van, jogos, igazán megkérdezhetném, mi van veled. Ezentúl így lesz, ha szóba állsz velem... Engem érdekel is, mi van veled. Tegnap is annyira vártam, hogy majd beszélsz, mikor megkértelek rá, hogy mesélj. Még egyszer elmondom, nem hibáztatlak... tudom, ez kicsit úgy hangzik, de csak közöltem néhány tényt.

Ha megbocsájtasz nekem, Koschei, és ismét szóba állsz velem, ígérem, tartani fogom magam mindehhez. Hiszen én csak szeretném, ha boldog lennél. Ha ennek érdekében hosszúra kell fogni a pórázt, hát akkor azt teszem. Nem foglak megfojtani vele. És nagyon sajnálom, hogy hibáztam. Szeretlek.