....

Elegem van az emberekből, különösen néhányból. Nem terveztem, hogy ez egy ilyen bejegyzés lesz, de muszáj...

Végigsírtam szinte az egész éjszakát. Eleve nehezen viselem, és a tegnapi nap összességében egy kicsit még sok is volt, főleg a délelőtt. Aggódtam Kossyért, épségben odaért-e Pestre... zavarni viszont nem mertem, gondoltam, hogy úgyis eléggé elfoglalt, meg jól érzi magát a barátaival meg minden ilyen. Így aztán hatalmas megkönnyebbülés volt az az sms-e a délután, és olyan aranyos is... :) A hívása pedig alaposan meglepett, alig hittem a szememnek, azt hittem rosszul látok vagy mi... (tudom, hogy nem szeret telefonálni) de örültem neki, hogy beszéltünk, még szép ~ és nagyon büszke vagyok Rá. :3

Na de vissza az eredeti témához... a reggel borzalmas volt. Nem elég, hogy felébredtem arra, hogy valami seggfej már hajnalok hajnalán zajong, már jött is a hiszti, amiért egyáltalán ki merészeltem menni a konyhába. Nagyon elegem lett... csak ültem a földön és zokogtam. Arra gondoltam, hogy nem törődök a következményekkel, felöltözöm, fogom azt a pénzt, amit arra kaptam, hogy ruhát meg csizmát vegyek rajta, elmegyek otthonról, és a legközelebbi vonattal fel Pestre. Talán vissza se jöttem volna ide többé. De eszembe jutott, mit mondott erről Koschei pont nemrég... semmi jó nem sült volna ki belőle. De annyira fájt... a rohadt kifogások, hogy miért nem jön össze valami. Persze, persze, inkább csak az, hogy ne menjek sehová, ne merjek sehová se menni, mert, ahogy anyám szavait idézzem (ekkora bunkóságot se hallottam még életemben, mint ez), ne a szórakozáson járjon az eszem, hanem a tanuláson... már elnézést, de menjen a francba! Az, hogy tönkretette a saját életét, az ő baja, de az enyémet nem fogja, ezt jobb, ha minél hamarabb megtanulja, mert nem hagyom magam, és nem én fogom a rövidebbet húzni alighanem. Az is az ő baja, hogy ilyen beszari - elnézést az erős szavakért, nagyon elegem van - és soha a rohadt életbe nem megy el egyedül sehová, de ez már túlzás! Hülye én se vagyok, hogy belerohanjak a veszélyekbe, pláne hogy megtalál az magától is, és az tény, hogy egyedül, este nem szívesen kószálnék a fővárosban, de ennyire túldramatizálni az egészet nem kéne! Mintha minden sarkon egy gyilkos lenne, aki csak arra vár, hogy megölhessen... ez már beteg, komolyan! Egy dolog az óvatosság, de ez így már nem normális...

A tanulásról meg csak annyit, hogy biztos direkt csinálom, hogy megbetegedtem, és emiatt itthon kell lennem. Ja, direkt megfertőztem magam valamivel. Na menjen már... meg mintha nem törődnék vele... hogy a francba ne törődnék vele! Ez nem látja, mennyire ideges vagyok néha, hogy mi lesz, hogy fogom bepótolni a lemaradásom az estiben?! Márpedig be akarom, tanulni akarok, mert most már nem csak az én jövőm múlik rajta, másra is gondolnom kell... és mi az, hogy semmi szórakozás? Ostoba... néha az is igenis kell. Tanulás mellett persze, hogy nem lehet olyan gyakran, de néha szükség van a kikapcsolódásra. Ha ezt nem fogja fel, az ő baja, én már teszek rá...

Szóval ezek után... védeni az emberiséget? A francokat! Nem, Mester, egyszerűen teszek rájuk, pusztítsák ki magukat, ahhoz úgyis értenek. Nem érdekelnek... foglalkozok helyettük jobb dolgokkal... mondjuk Veled. ;)

Jó, most ennyi, de ki kellett adni... igen, ki kellett dobni a szemetet. Hát ezzel megtelt egy konténer, de legalább kint van, nem bent. Meg nem is akartam a hamarosan megérkező kedvesemre zúdítani a nyavalygásom, végre jó kedve van, pont én rontsam el? Azt már nem, előbb vágom le az ujjam. ><

Talán kicsit később a nap folyamán említést teszek neki erről a dologról - tudom, Koschei, hogy a blogomat meg előbb-utóbb úgyis elolvasod, tehát mindenképp megtudnád - viszont előbb hadd meséljen, mondja el, mi történt Vele, hogy érezte magát, ez ráér...

És most kimegyek pár percre, hogy kicsit kiszellőzzön a fejem. Alighanem kellene vennem cigit, egyre gyakrabban érzem úgy, hogy néha rá kéne gyújtanom. Bár az egészségemnek meg nem tenne jót, úgyhogy fene tudja... minél több időt akarok Kossyval tölteni az életben, a családban meg eleve van hajlam a rákra (ráadásképp engem is valami rákféle izével műtöttek meg 12-13 [?] éves koromban, az volt a szerencsém, hogy jóindulatú volt, kemoterápia se kellett utána, mert nem az a szétterjedős fajta volt). Inkább nem kéne. Egyébként is... egyszer kiszámoltam, hogy az eddig elfüstölt cigimennyiség annyival rövidítette meg az életem, hogy több, mint 360 alkalomnyi szeretkezésre lenne szükség ahhoz, hogy kiegyenlítődjön a dolog. :D Hmm, Mester, belehúzhatunk... :P (de most inkább befejezem, mielőtt kanos leszek, mert az meg így szar érzés lenne ><)