Kezdjük ott, hogy megjött az a bizonyos, ami minden hónapban egyszer szokott, és általában megkínoz jó néhány alhasi görccsel... jaja, tudom, közérdekű közlemény, de ez rávilágít, miért van olyan hangulatom, amilyen... mert hogy elég nyűgös vagyok, de legalább tudom, hogy mi miatt.
Meg hát elég furcsán érzem magam. Vagyis... nem is tudom igazán, hogy fejezzem ezt ki. Boldog vagyok... úgy érzem, végre van helyem az Univerzumban. Eddig csak vándoroltam... kerestem, hol lehetne szükség rám, hol állhatnék meg, de nem találtam semmit, senkit... néhány hónappal ezelőttig.
Mert akkor jött Koschei. Ő, akit annyira vártam, akinek vágytam a szeretetére, és a társaságára... és alig hittem el, hogy megtaláltam, és hogy megtalált. Nem felejtek el naponta hálát adni az Univerzumnak azért, hogy közös útra terelt minket.
És már az elején éreztem, hogy ideje lesz megváltoznom, megállnom, mert itt ez a hely, itt van Ő, itt kell lennem, és meg szeretném védeni Őt. Ez is teljesült... és most boldog vagyok. Az élet nehéz, baromi kegyetlen, de már nem érdekel, ki fogom bírni az összes vihart, mert van Kiért... Érte!
Nagyon szeretem Koscheit, és boldog vagyok, hogy Ő is így érez. Örülök, hogy megtisztel azzal, hogy viszontszeret.
De egy kicsit komorabbra fordítva a szót... Hát, aggódom érte, vagyis... végül is, igen. Ma is zh-zik, és éreztem, láttam rajta, mennyire feszült. Megértem Őt... de Koschei nem hülye és nem ügyetlen. Sikerülni fog Neki! Nagyon szorítok, meg ahogy Neki is mondtam, küldök pozitív energiát egy rakattal... de azért, ami azt illeti, én is ideges vagyok. Nem mindegy, nagyon nem mindegy, hogyan fog sikerülni ez a zh az én egyetlen kincsemnek. De megcsinálja! Bízok benne! Sikerülni fog neki!
És az elme hatással van az anyagi világra. ~ Vicces, hogy a tanár úr egy elég fura tudományág(?), a noetika alapelvére okítja a legkedvesebb tanítványát... de ez előnyére válhat még Kossynak. :) Igyekszem Neki átadni ilyen dolgokat... nem vagyok egy szellemi vezető, de bennem van, hogy akit szeretek, azt mindenféle téren támogatok és segítek, meghallgatom és vigasztalom ha szomorú, ha boldog együtt örülök Vele, stb... félig-meddig ez olyan Időlord tulajdonság is... legalábbis rám jellemző...
Néha kicsit félelmetes belegondolni, hogy Kossy meg én az Időlord faj utolsó élő tagjai vagyunk, de úgy érzem, ez csak még egy indok arra, hogy itt legyünk egymásnak.
Fú, micsoda elmélkedést kanyarítottam ide... hát, néha ilyen is kell... de azt hiszem, most rám férne, hogy sétáljak egyet, úgyis megint napok óta itthon ülök, most legalább nincsen annyira hideg.
És szerzek kókuszlikőrös csokit a Kedvesemnek. <3 <3 Aztán, ha hazaértem, kinyomtatom azokat a levélpapírokat.
Várom már az estét... sikerüljön bárhogy az a zh Kisfarkasnak - márpedig sikerülni fog neki, megcsinálja! - szeretném hallani, mi volt, mi történt vele, és elmondani Neki, hogy figyelemre méltó, milyen komolyan készült rá, mennyit tanult, és hogy arról meg nem Ő tehet, hogy a felsőoktatás rendszere egyszerűen sz*r. ><
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése