Nagytakarítás...

Túl sűrűn kell nagytakarítást végeznem mostanában, hála néhány embernek... pfh...

Konkrétabban: a családról van szó. Úgy ahogy vannak, kikészítenek. Ez, ami körülvesz, már nem is család, csak egy rakás hülye...

Apám megint azt műveli, amit tavaly ilyenkor, mintha ez valami éves menetrend lenne nála... megint egyre kevesebb fizetést utal ide, lassan szinte már csak a kajára lesz elég, vagy már arra se. Csak egy valamivel nem számol megint, mint tavaly is, az, hogy bár anyám egy ijedős, besz*ri alak, én megint ki fogom nyitni a számat, ha nagyon elfajul a helyzet...

Anyám meg egyszerűen nem normális. Eleve sok dologgal megkeseríti az életem, pl. nem akar elengedni szórakozni, kikapcsolódni, meg a szerelmemhez, a barátaimhoz...
Komolyan, mit képzel? Hogy majd itt öregszem meg? Lószart... ősszel elköltözök Pécsre, albérletbe, ha semmi se húzza keresztül a számításaimat, és keresek ott egy esti tagozatos sulit, ahol tanulhatok. Tavasszal meg nyáron, ha lesz már miből fizetnem az ilyet, akkor meg el fogok járni conokra, lolita meetekre, és elviszem Flippyt nyaralni külföldre, de csak mi ketten megyünk, és kész.
Ehhez most még hozzá jön az is, hogy újabb marhaságai lettek. Még ilyen apróságok miatt is képes belém kötni, és veszekedni, hogy mi a francnak járok katonai egyenruhában, majd megint megvernek.
Az egyenruha miatt? Aztán miért? Annyi eszem van, hogy ne menjek egyenruhában olyan helyre, ahol tényleg olyan egyének élnek, akik ugranak erre (pl - cigányok... félreértés ne essék, nem utálom őket, nem vagyok rasszista, de ők nem szeretik az egyenruhás alakokat, és erre okuk is van), máshol meg miért bántanának? Az egyenruhámon nincsenek önkényuralmi jelképek (elutasítom az ilyet amúgy is), meg semmi provokáló dolog. Nem tartozom a ,,j" betűs kétes elemekkel teli szervezethez (a nézeteik enyhén szólva értelmetlenek), csak szeretem a katonákat/katonaságot.
De egyszóval... anyámnak elmentek otthonról, és kikészít.

Öcsém se normális mostanában. Egyre több dühkitörése van, csapkod, üvöltözik, kész csoda, hogy mostanában nem akar verekedni (ki is kaparnám a szemét)... éjjelente be nem áll a pofája, másnap reggel meg velem ordít, hogy miért nem fogtam be. Én? Múlt éjjel is csak rajzoltam. Nem szóltam senkihez.
És eleve bunkó. Most is így viselkedik. Nem szeretem az erőszakot, de ilyenkor miért nem kap valakitől egy maflást? Megérdemelné...
Ráadásul hogy jön ahhoz, hogy a barátaimat sértegesse? Én sose mondtam semmit a meglehetősen gyanús alak haverjaira, pedig soknak még a szeme se állt jól... viszont én nem barátkozom ilyen sötét alakokkal, tisztességes a párom, a barátaim, mind rendes emberek...
Úgy látszik, öcsémnek egyszerűen az tetszik, ha mindenbe és mindenkibe beleköthet. Kisebbségi komplexus, vagy mi? Neki se ártana meg néhány év pszichiáterhez járkálás. De ha már annyira szeret kötekedni, akkor egyszer kössön már másba.

Itt van még akkor nagyanyám. Ő meg egyszerűen kétszínű, szenilis, és nagyon idegesítő, szintén mindenkibe beleköt, és... elég durva mániái vannak. =___= Például az éjszaka közepén (!) nekiáll takarítani és rendet rakni. Vagy kiraksz valamit az asztalra, mert kell, öt percre otthagyod valami miatt, mire visszajössz, sehol sincs, elrakta, mert ő úgy gondolta, az nem kell. És ha igen? Kérdezni ilyen nehéz? Most komolyan, máskor olyan nagy a szája. Azt meg tudja csinálni, hogy halálra idegesít a hülyeségeivel, akkor meg tud kérdezni is. Néha az az érzésem, hogy ezt az egészet direkt csinálja...

Röviden összefoglalva... ezek itt nem normálisak. Kiakasztanak, és elegem van belőlük. Na, így legyen normális életed, és így ne legyél ideges, feszült, szinte állandóan.

El akarok költözni innen... bárcsak megtehetném már...